Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


döntés/választás

2008.12.20

Nincs jó, vagy rossz döntés. Döntés van. Majd a holnap megmutatja, hogy hová vezetett, és hogy lehet-e vagy kell -e egyáltalán tanulni belőle.

Bízom az érzéseimben, és már megfontolom a dolgaimat. Megfontoltam legutóbbi döntésemet is, ami jól félre lett értve. Ezen persze nem csodálkozom, mert hozzászoktam mint hátasló az igához.

Nem húzok falakat. Dehogy is húzok. Épp ellenkezőleg.

Kilépek egy körből, mert ha bennmaradok az már nem lenne olyan, mint régen. Az, hogy mennyi ideig szüneteltetem magam...az egy dolog. De sajnos az érzéseim adottak, és ha nem bírom elviselni, hangsúlyozom nem bírom...akkor lépek és kész.

Nem szeretem, ha a barátnőm...a testvérem arra kényszerül, hogy hazudjon nekem, csakhogy ne vitázzunk. Nem szeretem. ha ő döntött...és tovább kíván menni egy bizonyos úton...akkor menjen, hogy jövök én ahhoz, hogy elé álljak?

szóval ezért inkább mögé állok. Attól hogy nem vagyok, még vagyok...csak ami bánt, az bánt és e tekintetben egy nagy szart fogok mellébeszélni. És kérek engedélyt visszavonulni...

Addig, amíg ő egyedül végigmegy az általa választott úton...az általa választott személy kíséretében és megtapasztalja azt, amit mindenáron meg akar tapasztalni...én pedig ostoba módon keresztezni akartam az útját, pusztán mert szeretem.

Nem vagyok hülye, tudom én jól...bizalom kérdése hogy elhidd...hogy mikor kell félreállnom.

Mindennek oka van..ennek is.

Vagyok, és létezem, éppúgy mint eddig.

És nem kényszerítek senkit hazugságra, de szurkolni sem akarok. Érzem egy ember negatív, nagyon negatív rezgéseit...egy emberét akihez közöm nincsen...és ezek az érzések nem változnak. Nem akarok gyűlölet érzést érezni...namárpedig ha a rezgéskörében maradok-még ha közvetve is- de azt érzek.

Legszívesebben elküldeném a jó édes anyjába...és már a gondolata is bánt...hogy ilyet érzek.

Nos...tehát...kéretik nem félreérteni.

A szeretet, ami olyan mint az enyém...az tud ilyen is lenni. Nincsenek falaim. Ajtóm van...én most becsuktam, de nincs kulcsra zárva.

Nemmellesleg...ha nincs is falam...azért egy szűrőm van, ami megszűri hogy kiket engedek a magam közelébe. Mert válogatás nélkül, csak hogy legyenek...botorság lenne.

Ám a mosolyom őszinte, és ennek örülök. Ne akard, hogy hazudjak, és azt se hogy hallgassak.

És ne akard, hogy legyen olyan téma közöttünk...ami tabu. Most van. Majd ha nem lesz...akkor minden olyan lesz majd mint régen. Ezt nem hiszem, hanem tudom.

Majd ha az a rezgés eltűnik...amitől a hideg kiráz, és a gyomrom görcsbe rándul, márha csak a nevét meghallom. Érted miről beszélek. Abban a pillanatban, amikor te sértésnek vettél valamit...ott lett meghúzva a határvonal. És mivel nem akarlak megbántani...éppen ezért írtam amit írtam. Mert ha nem teszem, félő hogy megbántottalak volna, ezt pedig nem akarom, mert szeretlek.

Emlékezz a 17 éves önmagadra...hogy tudtál kiabálni valakivel..mert úgy érezted árt nekem.

Emlékszel? Akkor nincs is miről beszélni. Tudnod kell...miről beszélek.

 

Lepkusz®

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

lüki .)

(lepkusz, 2009.01.07 01:24)

Édes/drága :) fogok, fogok....csak most csalfa módon pénzért írok....és ide nem jut mán ...de csak a lapzárta miatt...xD

Mé' nem?

(Lük, 2009.01.06 11:36)

Te figyizzé már...
Nem írsz...és ez hijányzik'!
Írjá má!

Lü'

LükiM

(lepkusz, 2008.12.22 20:05)

ó, hát tudod ebben neked nagy részed van. Mert köztudott, hogy nálad csodálkoztam rá először arra, hogy valaki ŐSZINTE. És ennek már sok sok éve :) Az utolsó mondatod után pedig akár három pontot is tehettél volna- hiszen a kérdés költői, ezt te is tudod. Persze, hogy amikor elkezdjük vágni...akkor dől ki a fa. Köszönöm szépen...amúgy amit írtál. :*

Lük hozzáD szól

(Lük, 2008.12.21 15:13)

Tudod ilyenkor valahogy könnnnybe lábad a szemem...érzelgőssé és megérintetté válok.
Imádom, amikor ilyeneket írsz. Ilyen egyenesen igazat és fájósan kellemeset. Talán nem mindenki engedi be ezeket az érzéseket ennyire, de nekem vhogy bazijóles'.

Egy villanás azért átvonult rajtam: "vhogy eljutottál ide is..." Azaz, vmiért eljutottál oda, hogy VÉGE,vagy hogy MÁSKÉPP. De ez teniszmérkőzés....egyszer itt a szerva, egyszer meg ott. És ha az egyik szarulrezeg', akkor a másik tudni fogja, hogy milyen jólrezegni'.
Bár ezt asszem magamnak jegyzem meg. Asszem :)))

Amúgy szerintem DÖNTÉS sem létezik önmagában...nemhogy jó, vagy rossz. Vhogy a döntés előtt már megszületik az elhatározás...ami inkább egy folyamat. A döntésnek, meg egy fa ledöntéséhez hasonlatosan vmi pillanatnak kellene lennie.
De kérdem én...mikor dől ki a fa? Akkor, amikor a valóságban eldől, vagy akkor, ha nekiállsz fátvágni?