Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Értem én. A karácsonyi ajándékot :)

2010.01.17

Nézd, kettő óra negyvenhét van, természetesen hajnali....éppen nagytakarítok. Törölgetek, rendezgetek, meg ilyenek.

Egyfolytában hallom egy kisgyerek kacagását, érzem a melegségét. Ahogy mentem feléd, ráhangolódtam arra, amivel, vagy akivel találkozhatok, és akkor kezdett zsibbadni a fejem, ami aztán csak erősödött, aztán az lett, ami lett és amit mondtam.

Remélem jól alszol ;)

A piros lámpáknál soronként olvastam az ajándékomat :) Szeretem, hogy vagy nekem.

Vik' "mondta" hogy mekkora fal van körülöttem, és hogy ezt csak az lépheti át, akit úgymond tartok annyira...hogy beléphessen az én igazi világomba. Ezt tudom jól, hiszen a falat is én húztam. Persze, azért rácsodálkozok hogy ugyanmár mé'nem ismer engem senki---aztán rájövök hamar, hogy mert nem akarom, mert nem engedem hogy ismerjenek. Az én világom szebb, és tökéletesebb mint a való világ...ergo nem engedek be mindenféle jöttmentet. Látod, mint Anglia; nincs is náluk veszettség nevű betegség. Be sem engedik az állatkákat, csak karantén után xd

Hát...nálam sincs ilyen veszély, bár karantén sincs XD

Ám az hogy Te vagy, és nekem is vagy...az gyönyörű.  A gyerekem után a második vagy, akit beengedek. A harmadik a Viktor...de ő csak nemrég került képbe. és akinek olyan aurája van mint neki....háááát...XD

Olyan hihetetlenül csodás ember vagy, annyira szeretlek, hogy kimondhatatlan. Nem is tudom hogy történt...mert nem így indult. Egyáltalán nem így. És ízlelgetem hogy hogyan lett ez belőle...ami van. Olyan nagyszerű vagy, felfogod azért?

Érdekes, hogy néha féltékeny vagyok...nehogy "elvegyenek" tőlem. Milyen hülyeség...hiszen elvenni csak azt lehet ami van...te pedig nem a "van" vagy nekem. Azt akarom hogy boldog legyél, és nem viselném el, ha valaki fájdalmat okozna neked. Mit nem viselném el...kinyírnám XD Azt akarom hogy maradj nekem, és velem mindig abban a dimenzióban és abban a síkban ami nem is evilági, mert annál sokkal de sokkal több. Tökéletes hely.

Amikor hátradőlök az ágyamon, nyitva a szemem és mégsem a plafont látom. Fekszem és mosolygok és megölellek és ölellek jó sokáig, hogy érezd mennyire szeretlek és hogy ez az, amikor gondolkodás nélkül kimondhatom, hogy ez már így is marad, örökkön örökké...

Köszönöm szépen :-)

Lep®

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.