Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Miatta sírtam...

2009.10.05

 

Nos, mint a címből kiderül...miatta sírtam. Hogy miért? Hát mert egy f.sz vagyok. XD

Az úgy volt, hogy csütörtökön becsöngetett a szomszédasszonyom kezében ezzel a csöppséggel. Hogy ugye, a kapujukban volt. És hogy hirtelen nem is tudta mit csináljon, hát de én jutottam eszébe, és most itt van, és mit csináljon....

Én már vettem is ki a kezéből a picikét, hogy ugye hagyja csak itt. Itt hagyta. Én bementem a cicussal, ekkor a Margit nevű kib.ott arisztokrata ribanc macskám fogta magát, és vérig sértődve kivágtázott a lakásból, futott el innen, vissza se nézett. Később ugyanez a macska a szomszédon teraszán zabált, mert enni se jött haza. Mégis minek..ha itt ez a kis feket dög, ugye?

A másik macskám, a dagadt pucika...na ő kétszeresére fújta fel magát, pedig amúgy sem kicsi...és fújt mint állat, és morgott...és ő is kikérte magának. És ő is kivonult a lakásból.

Így aztán ketten maradtunk. A pici, meg én. A tenyeremben ült, nagy kék szemeivel az arcomat fürkészte...és hangosan sírt... Úgy döntöttem, elviszem az állatorvoshoz. Marcim örömmel elkísért, végig a vállán ült a cicus. Közben pedig, könyörögtem a fiamnak, hogy szerezzen gazdit neki...ellenkező esetben nem tom mi lesz, hiszen itt a dagat puci, a Margit, na meg a Nyikoláj aki a teraszon lakik mint önkényes teraszfoglaló. Nincs se időm, se pénzem, se kedvem több macskához, na.

Az állatorvostól kapott antibiotikumot, vettem még ezt-azt a macskáknak, így aztán ugrott tízezer. Másnap még kétezer a kontrollon. Hehe.

A lényeg, hogy a fiam talált neki gazdit, egy kislányt Gödöllőn. De csak szombaton este vihettük. Addig velem volt a pindur. A lábamnál ült, ha nem vettem fel, akkor felmászott a lábamon, mint egy oszlopon. A kanapén aludtam, lent a nappaliban, ő pedig a nyakamba bújva. Árnyékként követett, a kertben míg növényeztem, ő játszadozott a fűszálakkal, meg egy kaviccsal...

Na nem akarom hosszúra nyújtani...rövidke két nap alatt..megszerettük egymást nagyon. Jött ment amerre én, evett, ivott aludt...játszott...és nyávogott ha nem voltam a látóterében.

Szombaton elvittük a lánynak. Egy nagy dobozzal együtt, amibe betettem egy kis szőnyeget, egy macit, és egy malackát a cicussal együtt. Csakhogy ne legyen minden olyan idegen neki...

Aztán a hétvégét jól átbőgtem. Figyeltem, hogyan lesz kincs...hogyan lesz érték egy kő és egy fültisztító pálcika.

A kertben ott egy kavicsdarab, az egyik járólapon. Ő hagyta ott, azzal játszott. Szerette ahogyan gurul össze-vissza. Nameg, a   fültisztitó pálcika...amit olyan jól lehetett pofozni a konyha kövén.

Néztem a követ, meg a pálcikát...és folyt a könnyem, mert hiányzott az, akinek ezek voltak a játékai.


Marci este beszélt msnen a kislánnyal...ezeket a képeket már ő küldte. És megírta, hogy a cica nem hagyja aludni :) És hogy nagyon aranyos, sokat játszik.

Hát ennyi. Végül is...hepiend. Már én sem sírok, tudom hogy jó helye van :)

macskáslepkusz®

Kép

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.