Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Na hogy is van ez?

2009.07.28

Nos, újra itt...Igazából nem volt mit írnom, azért nem is jöttem errefelé. Mert ugye az kifaszt érdekel, hogy felkeltem, ettem ittam, macskáztam kertészkedtem meg ilyenek. Az újságnál amúgy is szünet van...de mostanában amúgy sem írtam sokat ergo nnem kunszt ez a pause. Semmi korszakalkotó nem jutott eszembe, ergo szép csendben örültem az életnek.

Érdekes, de annak ellenére, hogy kibírhatatlannak tartom úgy az emberiséget ahogy van...az életet imádom. Imádom minden egyes szarságával együtt, és ma már azt is tudom milyen érzés az, amikor csak úgy, az autómban ülve egyszercsak eszembe jut Isten...nekem pedig anélkül hogy irányítani tudnám kicsordul egy könny a szememből. Ülök, mosolygok, és lecseppen egy könnycsepp. Örömkönny...mert Rá gondoltam. Aki, úgy szeret, ahogy soha senki...és akit annyiszor bántottam már hogy ihaj. És mégis, mégis belül elönt a forróság hacsak eszembe jut, és érzem a felém áradó végtelen szeretetét. A világmindenség szeretetét.

Nem vagyok gazdag, mert gyakorlatilag semmim nincsen. Semmim, ami gazdagságot jelenthet a szó szoros és köznapi értelmében. Van egy életem, amit én rendeztem így ahogy. Ilyen, mert én alakítottam ilyenné. Néha szar, néha pokol, néha mennyország, néha nyár, néha hóvihar- de az enyém. A gazdagságom az, ami az értékrendem...és bár eddig sem volt alacsony a léc, a szint még magasabb lett. Még magasabb, méghozzá amiatt, amit magam körül látok.

Nem újkeletű dolog nálam az az érzés, ami kb. a gyomorkifordulással egyenlő...ha azt látom hogy emberek mennyire nem tudják megbecsülni azt, ami a legnagyobb kincsük lehetne a világon. Nem tudnak örülni semminek, de semminek. Ha valami jó történik velük...abban is csak a szart keresik.

Mondd, miért? MIért nem lehet szimplán örülni a jónak? MIért kell elbaszni károgással, vinnyogással? Szenvedéssel...

Miért nem értik meg az emberek, hogy minden dolog múlandó...és muszáj örülni neki addig...amíg tart. Mert nem tart örökké, és ha a szépet összeocsmánykodják...akkor mi lesz majd az emlék? Egy összeocsmánykodott szép?

Az élet oly gyönyörű. Márha tiszteled, illetve ha egyáltalán tudod mi az, hogy tisztelet. Mert sokan nem tisztelnek senkit és semmit...ők azok, akik az életet sem tisztelik. Namármost...mi jogon várja akkor bárki is, az élet ajándékait? Hmm? Mégis mire fel? Alanyi jogon ez nem jár. Előbb kell adni, aztán jön az ajándék. De aki nem ad, az kapni sem fog.

Az elmúlt időszakot úgy életem mint egy 21. századi remete. Tettem a dolgomat, a saját dolgomat. Gyönyörködöm a kertben, amit én hoztam létre...ismerek minden fűszálat. Olyan gyönyörű kora este kiülni a pergola alá, és csak hallgatni a madarakat, meg figyelni a macskáimat, ahogy lustán elnyúlva alszanak egy bokor tövében. Na, ilyenkor is érzem, hogy milyen szép az élet. És megköszönöm Istennek, hogy érezhetem, hogy láthatom. Ki tudja meddig még...mert ugye, semmi sem tart örökké.

Semmi sem örök. A forró csók, amit egy autóban kapsz, az ölelés, a vágy őutána....elmúlik. A borzongás, amit akkor érzel ha rá gondolsz-elmúlik. Minden és mindenki elmúlik.

Ma már, természetes nekem, nem volt mindig így. De ma már képes vagyok újra átélni dolgokat, képes vagyok emlékezni, és képes vagyok hálát adni az Istennek, hogy nem engedte, hogy a szép dolgaimat bemocskoljam. Visszanézem a múltam, és mosolygok...mert tetszik..mert szép amit látok. És nem bántam meg semmit, amit szívből tettem. Amit nem szívből tettem...na igen. Ott lenne mit takarítani...de már nem lehet. Takarítani nem, tanulni belőle igen.

Ma valaki azt mondta nekem, hogy kegyetlen vagyok, merthogy NEKI fáj az amiről beszélek, neki fáj amit felemlegetek. Ó, mondom....ha fáj, had fájjon. Könyörgöm, hát nem érted, hogy ami fáj...az nincs feldolgozva? Mégis meddig akarod még hurcolni, he?Meddig akarsz még, mártír....áldozat lenni? Hát mondom értsd már meg, hogy amit tettél, azt TE tetted, nem a körülmények basszameg! És ne mártírkodj! Ami volt volt...ennyi. Döntöttél így vagy úgy...lett neki eredménye...hát jónapot. Basszus...TESSÉK MÁN TOVÁBBLÉPNI!

Erre ő azt mondta, hogy majd mindjárt akkor beszél olyanról, ami nekem fáj. Namondom rajta...lehet kezdeni. Tök egyszerű: én már feldolgoztam amit fel kellett. Kimondtam amit ki kellett. Megbocsátottam akinek kellett...és nem akinek nem. Mert tudok NEM megbocsátani is. Nem vagyok én Terézanya, sose voltam. Szóval nekem senki a földön nem tud olyat mondani, ami nekem fájna. Egész egyszerűen azért...mert tisztában vagyok a tetteimmel, és mások tetteivel is. Másodsorban pedig, vica verza...mi ez óvóda?

MIndegy...végül is a diskurzusnak nem lett eredménye illető feltételezésem szerint jól besértődött...és én vagyok a kegyetlen a szemében. Na, nekem meg tökmindegy. Ha neki így jó...nekem is jó.

Pár napja megkaptam, hogy tulképpen ha a külsőmet nem néznék...olyan vagyok mint egy pasi. Ó, mondom. Köszi. Ez bók volt? Mert ha nem, akkkor tökeccerű válaszom van rá, amit az okos pasik tudnak is; egy nőt NŐként kell kezelni...és akkor nő lesz. Ellenkező esetben ugye...

Én ilyen nő vagyok, amilyen. Pasikat tekintve magas a mérce, de aki a felett ugrik az má megérdemel bizonyos dolgokat XD Egy kezem elég hozzá...hogy eddig hányan is voltak. Érdekes, ők nőnek láttak....( pedig a hisztimet nem is prezentáltam nekik XD)

Summa summ. zajlik az élet, mégha olybá tűnik, hogy nem. Én meg figyelő állásban vagyok, és nézem hogy mi történik. Közben pedig, húzom a strigulát, hogy ugye mi is az, amit előre tudtam.

 

Zárszó. A minap egy bankban kellett tárgyalnom...az egyik igazgatóval. lealkudtam nála egy tartozásomat :) végre vége. Miközben a papírmunka zajlott mi a teraszon beszélgettünk...a közös dolgainkról. Arról, hogy milyen köcsögök az emberek...és hogy ő is külföldre vágyik...meg ilyenek.

Este, várt egy üzenet a közösségi portálon. Megkeresett, és írt. Hogy köszöni a beszélgetést, és hogy de jó hogy vagyok.. Azóta is levelezünk, gyönyörű verseket ír, és küldi nekem.Ne gondolj rosszra, gyönyörű családja van. Csak...sok közös van bennünk,amiről jó beszélni.

Nekem pedig az volt a jó, amit írt.

Lepkusz®

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

köszönöm

(Heni, 2009.08.24 02:11)

Keves Heni, köszönöm szépen a kommentedet. Látod, olyan jól esik...pedig éppen az egy olyan írás, amit magamnak írtam. ( idézőjelben a magamnak, hiszen ez egy blog...vagy miféle ;) ) Szóval, örülök ha tetszett, és ha örültél :)

Ezt most

(Heni, 2009.08.09 15:45)

nagyon jó volt olvasni!
Köszönöm, hogy megirtad!